Hírek

A Magyar Urbanisztikai Társaság, a Nemzeti Fejlesztési Központ Területfejlesztési Programok Végrehajtásáért Felelős Főigazgatósága és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének összefogásával létrejött konferencia – amelynek egyetemünk Budai Campusa adott otthont – keretein belül többek között a település-, környezet- és területfejlesztés és -tervezés témakörében folytattak szakmai eszmecserét.

A rendezvény megnyitóján Dr. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a konferencia fontosságát értékelve elmondta, hogy épp most kezdődött el egy olyan területfejlesztési, regionális fejlesztési politika kialakítása, ami Magyarország kormányának reményei szerint nem csak hatékonyan felel meg a kihívásoknak, de csökkenti is hazánk belső területi különbségeit is. „Arra teszünk kísérletet, hogy a közigazgatási egység alapú fejlesztéspolitika mellé a területi egység alapú, a térség alapú fejlesztési politikát is behozzuk” – jelentette ki, hozzátéve, hogy e szemlélet szerint különböző típusú várostérségek meghatározása zajlik napjainkban is. „Ennek alapján egy elég határozott térkép rajzolódik ki Magyarországon. Vannak úgynevezett nagyvárosi várostérségeink, ezek azok a magyar mércével mérve nagyvárosok, amelyek nagyipari és térségszervező központok és mellettük vannak a középvárosi várostérségek, illetve az európai standardoktól eltérően bevezetnénk a kisvárosi várostérség kategóriáját is” – részletezte Dr. Navracsics Tibor.

Aláhúzta, hogy a cél nem más, minthogy a funkcionális térségek kerüljenek a fejlesztéspolitika középpontjába. E koncepció részét képezi az az elgondolás is, hogy utat nyissanak a városok készségfejlesztésének, illetve, hogy különböző programokkal felzárkóztassák a városhiányos, periférikus térségeket. „A mi számításaink szerint ma Magyarországon körülbelül 8 millió ember él különböző típusú várostérségekben, és körülbelül 1,7 millió ember él ezekben a periférikus térségekben. Ez is kijelöli azt, hogy a fejlesztéspolitikának a jövőben milyen irányban és milyen szerkezetben kell haladnia” – emelte ki, hozzáfűzve, hogy e munkában örömmel látná a jövő nemzedékek szakértőit is.

Dr. Gyuricza Csaba rektor beszédében üdvözölte az első alkalommal megrendezett konferencia kezdeményezését, egyúttal köszönetet mondott azért, hogy e minden bizonnyal hagyományteremtő rendezvény első alkalommal a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen kerül megrendezésre. Mint fogalmazott, sok hazai egyetemen zajlanak interdiszciplináris képzések különböző tudományterületek hangsúlyozásával, de a MATE mind közül kiemelkedő, különleges, hiszen annak ellenére, hogy új felsőoktatási intézmény, mégis büszkén örökíti tovább Európa legrégebbi agrárfókuszú felsőoktatási intézményeinek örökségét. Mindemellett „a másik sajátosságunk és specialitásunk az, hogy Magyarország legnagyobb kiterjedésű egyeteme is vagyunk. Hiszen összesen hat képzési helyen működünk, ezzel lefedve az egész országot.” Éppen ezért a vidékfejlesztés témaköre is kiemelt fontossággal bír a MATE számára. Amint arra Dr. Gyuricza Csaba is rávilágított, napjainkban a magyar mobilitás a fiatalok vidékről városba, s még nagyobb városokba történő költözéséről szól. E trend megfékezéséhez, illetve a vidék vonzóbbá tételéhez szükség van a helyi értelmiség képzésére. „Éppen ezért tartjuk rendkívül fontosnak a vidéki felsőoktatás erősítését és a vidéki értelmiség helybeni képzését” – szögezte le. Szólt arról is, hogy a vidékfejlesztés gondolatiságának szerves részét kell képeznie, hogy a városokat és a vidéket ne válasszák el egymástól, hiszen egyik fejlődése sem értelmezhető a másik fejlődése nélkül.

Amint az a konferencia során is elhangzott, az első alkalommal megszervezett szakmai esemény egyik kiemelt célja, hogy kapcsolatot és párbeszédet kezdeményezzen a települések, a környezet és a térségek fejlődésével és formálásával vagy az urbanisztika más területeivel foglalkozó építész, településmérnök, tájépítész, geográfus, társadalomtudós, közgazdász, közlekedésmérnök, biológus-ökológus, sőt akár bölcsész vagy éppen művész és sok egyéb szakmai alapú fiatal kutatók között. A szervezők nem titkolt reménye az sem, hogy az eszmecseréknek hála akár szoros együttműködések is kialakulhatnak a szakterület jelenlegi és jövőbeli képviselői között.

Mindezek mellett a szervezőbizottság egyfajta mentori támogatást is életre hívott azáltal, hogy az előadók munkájukra visszajelzéseket, tanácsokat, új értelmezéseket és segítséget kaphattak kutatásuk továbbviteléhez. E személyes reflexiók több tudományterületet fognak megjeleníteni és az adott témakör elismert tudományos szakemberei mellett minden esetben a tervező-fejlesztő gyakorló szakemberek is megnyilvánultak a bemutatott munka kapcsán.

A konferencia kiemelt témakörét a városok, mint közös élőhelyek kérdésköre jelentette. A városok és a városi életforma folyamatos változása, bővülése, illetve az egyre erősebb eltávolodás a természeti környezettől számos kihívást, új urbanizációs trendeket és lehetőségeket is teremt. Éppen ezért rendkívül fontos megtalálni azokat a települési formákat, amik hatékonyan segíthetik az együttélést, vagyis a „közös élőhelyek” kialakítását. További kihívást jelent, hogy a városok fejlesztésének fizikai határait a rendelkezésre álló területek alapvetően szabályozzák, korlátozzák. A terület és a felület véges, mind horizontálisan, mind vertikálisan, ezért ennek a maximális, rugalmas, többcélú fel- és kihasználására van szükség. Ezért különösen is aktuálisak az esemény fókuszába állított kérdések: hogyan tegyük élhetőbbé az ember alkotta felületeket minden faj számára, és hogyan tegyük gazdagabbá és vonzóbbá városainkat?

Az esemény szakmai és szervezőpartnerei a BME Építész Kar Urbanisztika Tanszéke, az ELTE Természettudományi Kar Földrajztudományi Központja és a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Doktori Iskolája voltak. Továbbá a rendezvényt a Nemzeti Fejlesztési Központ Területfejlesztési Programok Végrehajtásáért Felelős Főigazgatósága is támogatta.

A szervezők kifejezett szándéka, hogy az I. Urbanisztikai Doktoranduszok Konferenciája hagyományteremtő rendezvény legyen. A kezdeményezés sikerét jelzi, hogy több, mint 70 fiatal kutató jelentkezett előadónak a konferenciára. Az esemény kétnyelvű jellege lehetővé tette a külföldi doktoranduszok aktív részvételét is.