Számos érdekesség és elgondolkodtató információ hangzott el abban a 1,5 órában, amit az érdeklődők Dinya Anikótól egy virtuális utazás keretében hallhattak. Az Ékszerdoboz a Himalája lábánál című beszélgetésen a Károly Róbert Campus oktatójával Nagy Réka, a gyöngyösi campus kommunikációs munkatársa beszélgetett.

A fotóvetítéssel egybekötött előadás megtervezésekor a páros úgy döntött, hogy nem időrendi sorrendben, hanem 5 nagy téma köré építik fel az élménybeszámolót.

26 óra, 4 átszállás

Az első és megkerülhetetlen témakör az odajutás kihívásaival foglalkozott. Anikóék 4 átszállással 26 óra alatt érkeztek meg a világ 10 legveszélyesebb repülőtereinek listáján stabil helyen álló bhutáni repülőtérre. Egyes adatok szerint csupán 10, mások szerint összesen 20 pilótának van engedélye és megfelelő képzettsége ahhoz, landoljon ennek a kevesebb mint 800.000 lakosú országnak a repülőterén.

Kultúrsokk

A második nagy témakör a kulturális különbségeket vette górcső alá. Elmondása alapján Anikó egy teljesen más világba csöppent 26 órányi utazás után. Megtudtuk például, hogy Bhután egész Eurázsiában infrastrukturálisan a legkevésbé fejlett ország. A mai napig az ország 98%-át csak gyalog vagy lóháton lehet elérni. Közlekedési lámpák még a fővárosban sincsenek, a táblák pedig kézzel készülnek. Viszont éppen ennek köszönhetően ez a világ egyetlen olyan országa, amely több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát. Nem is csoda, hiszen több mint 70 %-át fák borítják. Az építkezéssel és öltözködéssel kapcsolatos szabályoknak köszönhetően pedig olyan, mintha a látogató évszázadokat ugrana vissza az időben.

Az ország felfedezése

A harmadik nagy témakör a kirándulásokról és az ország felfedezéséről szólt. Bhutánt bejárni nem csak az infrastrukturális fejletlensége miatt nem egyszerű. Az ország legalacsonyabb pontja is magasabban fekszik, mint Magyarország legmagasabb csúcsa. A kirándulásokat sok esetben a többezer méteren tapasztalható ritka levegő külön kihívássá teszi.

Érdekesség, hogy évtizedekkel ezelőtt az ország királya szerette volna, ha Nepálhoz hasonlóan náluk is komoly hegymászóturizmus épülne ki. Végül ez az elképzelés nem valósult meg, ezért Bhután az elszigetelődés és a természetvédelem mellett döntött. A törvényeknek és a hiedelmeiknek köszönhetően a hegymászóknak tilos 6000 méternél magasabb hegyre mászniuk, így az ország 7570 méteres legmagasabb csúcsa (Gangkhar Puensum) a világ legmagasabb megmászatlan hegye is egyben.

Gasztrokalandok

Az utolsó előtti nagy témakör az étkezéssel foglalkozott. Megtudhattuk például, hogy a Bhutánba látogatók nem árt, ha barátságban vannak a csípős ételekkel, mert itt szinte mindenbe kerül kisebb vagy nagyobb mennyiségben chili. (És jellemzően az európai utazókat a kevés chilit tartalmazó ételek is alaposan megizzasztják.)

De szó volt a tipikus és igencsak megosztó bhutáni vajas, sós teáról, valamint arról is, hogy az országban mindenhol biominőségű az élelmiszer, ugyanis mindenféle vegyszeres termesztés tiltott.

Oktatás és kultúra

A beszélgetés zárásaként szó esett az oktatásról, melynek alapja az indiai hatásnak köszönhetően a mai napig a hierarchia. Bhutánban a hallgatók tényleg hallgatók, éppen emiatt a Magyarországon és sok más európai országban elterjedt interaktivitásra nagyon nehéz rávenni őket.

Az előadás során nagyon sokszor szóba kerültek a kulturális különbségek és olyan érdekes információk, mint például az, hogy egészen 1999-ig Bhutánban nem volt televízió, így ez a kis ország vált a Föld utolsó országává, ahol beköltöztek a mozgóképes felvételek az otthonokba.

Azt is megtudhattuk, hogy náluk a GDP-nél sokkal fontosabb mérőszám a Bruttó Nemzeti Boldogság, amit olyannyira komolyan vesznek, hogy a teljes lakosság boldogságszintjét rendszeres időközönként kérdőív segítségével monitorozzák.

Az elhangzottak alapján a világ egyik utolsó kis béke „szigetén” élő bhutániak hívő, hagyománytisztelő és emberséges nép, akiktől érdemes lenne jó pár dolgot elsajátítani.

szöveg: Nagy Réka

fotók: Nagy István, Dinya Anikó, Dr. Kovács Gyöngyi