Versenyértékelés  

Dr. Bujdosó Zoltán: Mivel először vettünk részt ezen a versenyen, különösebb elvárások nélkül indultunk el. Igyekeztünk előzetesen áttekinteni a versenykiírást, a feltételeket és ezt követően megtalálni az optimális csapatot. E tekintetben sok mindent kellett figyelembe vennünk, mert itt nem elég, hogy valaki jó futó. Megfelelő versenytapasztalat, hosszútávú versenyeken szerzett ismeret, alkalmazkodóképesség, éjszakázás, a nélkülözés „elviselése” és a csapatban gondolkodás is fontos ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen versenyen. Sajnos pár dolog nehezítette a felkészülést, így a tervezett 13 fő helyett 11-en vágtunk neki a több, mint 525km-nek és a 48 szakasznak. A problémát tetézte, hogy csapatunk egy sérülésnek köszönhetően hamar 10 főre fogyatkozott, így át kellett tervezni a szakaszok és a távok beosztását.

Ami a szervezést illeti, nagyon professzionális körülményekkel találkoztunk. Mivel nemzetközivé nőtte ki magát az egyébként Szlovákia nemzeti váltófutó-versenyének indult kezdeményezés, minden elérhető volt angol nyelven és egy megbízható és nagyon informatív applikáció segítette a versenyzőket és a csapatokat. Az útvonalat és a váltópontokat is úgy alakították ki, hogy az ország legszebb tájait érintse, így – az éjszakák kivételével – a futás mellett a gyönyörű természeti környezetet is élvezhettük. Ezt csak az időjárás akadályozta, több szakaszon eső és 10 fok alatti hőmérséklet, máshol 25 fok és napsütés várt bennünket. Mind Kassán, mind Pozsonyban, mind pedig a 320 km-nél lévő újraindító ponton, Vágtapolcán nagyon jó hangulat, kiváló nemzetközi közösség (csehek, lengyelek, franciák, magyarok, osztrákok), és a szponzorok, valamint a helyiek által biztosított étel és ital fogadott minket. Számomra az egyik legjobban szervezett verseny volt, amin eddig részt vettem.

Csapatkapitányi szemszög

Gyallai János: Az elmúlt évek alatt a csapattagok többségével már az UltraBalatonon “dolgoztunk” együtt, de igazából mindenkiről tudtuk, hogy mik az erősségeik, mit szeretnek jobban, illetve alkatukhoz milyen szakasz illene a legjobban. Hosszabb lejtős, gyors szakasz, vagy inkább az erős emelkedők. Ki az, aki sokat fut terepen. Az idősebbeknek jutottak a rövidebb, kevésbé szintes szakaszok. De természetesen a verseny folyamán ha valami miatt szükséges volt, belenyúltunk az eredeti tervbe.

Kihívások

Dr. B. Z.: Mindenképp az egyik legkeményebb verseny volt, amin eddig részt vettem, de csapatban minden más, mint egy egyéni versenyen. Egyrészt itt van lehetőség a változtatásra, a javításra és egymás segítésére. Másrészt hatalmas motivációt ad a versenyzőknek az, hogy látják, hogy a többiek is csinálják, így senki nem szeretne lemaradni a csapattársai mögött. A legnehezebb talán a regenerálódás és a pihenés. Idő ugyan van két futás között, azonban a folyamatos utazás a váltópontokra és a rövid alvásokra rendelkezésre álló lehetőségek nagyon igénybe veszik a szervezetet. Nekem például három rövidet (1,5-2 órát) sikerült aludnom a 3 nap alatt: egyszer egy focipálya füvén, egyszer egy tornaterem padlóján és egyszer egy iskola rekortán futópályáján. Az étkezés és tápanyagbevitel rendszertelensége és szokottól való eltérése szintén nehézzé teszi a versenyzést, nekem ez okozta most a legnagyobb nehézséget. A táv (525 km) és a szint (7308 m) előre ismert és az applikáción található útvonalleírások segítettek az egyes futásokra való „elméleti” felkészülésben, így ezt szerintem mindenki tudta, mire számíthat. Mindenkinek jutott könnyebb és szintesebb szakasz is, erre egyénileg profin felkészült mindenki.

A felkészülés

Gy. J.: Ahhoz, hogy valaki jól fel tudjon készülni egy ilyen versenyre, több dolog is szükséges. Nyilván mindenki egyénileg rendszeresen sportol, van egy átlag feletti állóképessége és kondíciója, versenyekre jár, szoktatja magát a terheléshez. A többi erre épül.

Egyrészt szükséges mindig néhány ember, aki elkezdi a szervezést, intézi a nevezést, az adminisztratív ügyeket, saját szabadidejét arra áldozza, hogy legyen csapat.

Másrészt kellenek olyan emberek, akik vállalják a kemény fizikai megpróbáltatás mellett azt, hogy sokszor „kellemetlen” körülmények között futnak, alszanak (vagy nem) és napokon keresztül nélkülözik a kényelmet.

Harmadrészt szükséges egy olyan háttértámogató csapat, akik vezetik a járműveket, időre eljuttatják a futókat a váltóponthoz, ha kell, bevásárolnak, kávét főznek stb. És szerencsés esetben támogatók is vannak, akik vagy pénzbeli vagy egyéb szolgáltatásokkal segítik a csapatot.

Nekünk idén (is) mindegyik megvolt. Csapattársaim nevében is külön köszönjük a Gyöngyösi Atlétikai Klub támogatását, hiszen biztosították számunkra a két 9 személyes kisbuszt, valamint gépkocsivezetőinknek, Zeltner Tamásnak és Simon Istvánnak, hogy elvittek, szállítottak és hazahoztak bennünket. Külön köszönet Gyallainé Moravszki Orsinak és Sipos Katának, hogy elkísérték a csapatot, vidámságot hoztak a nehéz pillanatokban és támogattak bennünket.

Új célok

B. Z.: Erről most nehéz még beszélni. Az tény, hogy a jó helyezéstől motiválttá vált a csapat, de van már a „lőlapon” új kihívás is, meglátjuk... Az év hátralevő részében az egyéni versenyek következnek mindenkinek, többen más sportágban is érintettek vagyunk (triatlon, kerékpár, tájékozódási futás stb). Most egyelőre ennek a versenynek az élményét igyekszünk feldolgozni. Aztán egyszer csak majd valakitől jön egy üzenet, hogy találtam egy jó versenyt…

A csapat tagjai:

Dr. Bujdosó Zoltán, MATE Károly Róbert Campus

Dudás Attila, Hajdu-Bihar Vármegyei Kormányhivatal

Gyallai János, VAMAV

Gyallai Máté, P&G

Gyallai Soma, Domoszlói III. András Általános Iskola Markazi Várvölgye Tagintézménye

Kepler Gyula, MVM Mátrai Erőmű

Kiss Attila, P&G

Kiss Szabolcs, Bonzi Állateledel

Soltész Gábor, Vak Bottyán János Katolikus Műszaki és Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium

Szmolnik Zoltán, Gyöngytel Kft.

Zeltner Barnabás, BGE hallgató

szöveg: Dr. Bujdosó Zoltán, Gyallai János, Nagy Réka

fotók: Dr. Bujdosó Zoltán, Th Run Slovakia Facebook