Az OTDK mozgalom 2025-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, amelynek alkalmából „Emlékkitűző”-vel tüntették ki a tehetséggondozásban hosszú időn át kiemelkedően közreműködött szakembereket. Dr. habil. Dinya László a napokban vehette át a MATE Tehetség Tanácsának újjáalakuló ülésén ezt a kitüntetést.

„Érdekesség, hogy éppen az OTDT alapításának évében, 1973-ban diplomáztam a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, és diákköri dolgozatom volt a szakdolgozatom is. Utána máig tartó felsőoktatási pályámon rengeteg diákomat mentoráltam diákköri kutatásaiban. Közülük jónéhányan sikeresen szerepeltek az OTDK-n. Ezzel párhuzamosan pedig intézményi felsővezetőként sok éven át szerveztem is a diákköri konferenciákat helyben, illetve időnként a szakterületemen országosan is.

Pár éven át (1994-1998 között) felsőoktatási és kutatási helyettes államtitkárként igyekeztem biztosítani a mozgalom stabil finanszírozását. Ez további lendületet adhatott ennek a rendkívül fontos tehetséggondozási munkának.
Nyugalmazott („emeritus”) professzorként az egyetemünkön még mindig számítanak rám a tehetséggondozásban.”

A tudományos diákköri mozgalom a magyar felsőoktatás egyik különleges és nagymúltú tehetséggondozási tevékenysége. Az első Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK) 1955-ben szervezték, amely azóta minden második évben sorra kerül.  Valamennyi felsőoktatási intézményben van szervező testülete, és minden oktatott szakterületet felölel. Küldetése, hogy a kutatómunka iránt érdeklődő tehetséges diákoknak az oktatók segítségével lehetőséget nyújtson, hogy tehetségét kibontakoztassa, és megnyissa az utat a tudományos utánpótlás számára. 

Az intézményi szintű diákköri munka országos összehangolására 1973-ban jött létre az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT), míg az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) a mozgalom ünnepi seregszemléje. 2027-ben már a 38. OTDK-2027 kerül sor, és előkészületei most zajlanak.

„A tehetséggondozás különleges területe az oktatómunkának a felsőoktatásban.  A diákok között szép számmal vannak olyan tehetségek, akik egy bizonyos szakmai területen a tananyagot jóval meghaladóan szívesen elmélyednek az ismeretekben és bekapcsolódnak a kutatómunkába is. Miután a felsőoktatásban az oktatók (ahogy szoktam mondani) nemcsak „hirdetik az igét” (oktatnak), hanem „ragozzák is azt” (azaz kutatnak), mentorként szívesen vállalják a tehetségek ilyen jellegű gondozását.

Ez jóval több, mint a szokásos szakdolgozati konzultáció, hiszen a diák számára nem kötelező, hanem önként vállalt feladat (ha úgy tetszik hobby), ahol egy-egy választott területen az elmélyedés határa „a csillagos ég”. Így kerülnek ki a doktorandusz hallgatók, majd később az oktatói utánpótlás, és akár nemzetközileg is elismert kutatók.”

Dr. habil. Dinya László szerint a jó „mentor” nemcsak jó (és a diákok körében népszerű) oktató, de elismert kutató is, aki szakterületén már tekintélynek számít, és a szakmai ismeretek mellett a kutatási módszereket és szemléletet is átadja a növendékeinek.

szöveg, Dr. Dinya László, Nagy Réka

fotó: Dr. Dinya László