Polgár J. Péter személyében a MATE Georgikon Campus egy megkerülhetetlen alakjával találkozhatunk. Szakmai-közéleti tevékenysége azonban nem csak az egyetemhez köti, hiszen a Magyar Tarka Tenyésztők Egyesületének Tenyésztési Szakbizottságának elnöke, ezen kívül pedig Európa és világszerte képviseli a magyarországi tenyésztőket. Március 15-én, Nemzeti ünnepünk alkalmával Konkoly Thege Sándor díjban részesült kiemelkedő fajtafenntartási és megőrzési munkásságának elismeréseként.

Hogyan nyerte el a fent említett díjat? Ki terjesztette fel erre a rangos elismerésre?
A Konkoly Thege Sándor Díjat minden évben 3 személy nyerheti el, aki a tenyésztésszervezés területén kiemelkedően tevékenységet folytat. Felterjesztésemet a MATE Állattenyésztési Tudományok Intézete kezdeményezte, melynek oktatási intézetigazgató-helyettese vagyok.

Több évtizedes munka elismeréseként kapta meg a díjat. Honnan indult ez a kapcsolat a magyar tarka fajtával? Mik voltak az eddigi legfontosabb mérföldkövek a pályája során?
A Magyartarka Tenyésztők Egyesületének immár több mint 20 éve vagyok tagja, a fajtával azonban még korábban kezdődött a kapcsolatom. 1989-ben kerültem a Georgikon campusra a MATE jogelőd intézményéhez, áthelyezéssel a Zalagyöngye TSz. tejelőmarha telepéről, ahol már ekkor több generációs holstein-fríz és magyar tarka keresztezett állománnyal törekedtünk a minél magasabb tejhozam elérésére. Innen pályáztam meg az egyetemen meghirdetett tanszéki mérnök állást is, melyet elnyertem. Munkaviszonyomat rövidesen egy 10 hónapos bajorországi kutatási ösztöndíjjal folytattam. Ennek során a Bajor Állattenyésztési Kutatóintézetben bajor tarka fajtával ismerkedtem meg alaposabban, pontosabban hús haszonvétel szempontjából. Azóta is elsősorban húshasznú területen dolgozom a szarvasmarhákkal. Visszatérés után munkámat tanársegéd pozícióban folytattam, ekkor kezdődött az oktatói tevékenységem, mely azóta is szívügyem. Kandidátusi témám a magyar tarka és holstein-fríz tenyészbikajelöltek növekedésének vizsgálata volt.  Szakmai előmenetelemet tekintve adjunktus majd később docens pozíciókban dolgoztam, majd 2008-ban habilitáltam a Szent István Egyetemen. Habilitációm idegen nyelvű előadását a szimentáli fajta nemzetközi helyzetéről, szerepéről tartottam.

Oktatói-kutatói tevékenysége mellett a szakmai-közéleti szerepvállalása is figyelemre méltó. Lehet-e fontossági sorrendet felállítani ezen tevékenységek között? Ha igen, mi lenne ez az Ön esetében? Mi segített a motiváció fenntartásában?
Szakmai-közéleti tevékenységem során mindig arra törekedtem, hogy a fejlődéshez szükséges oktatási-kutatási háttér adott legyen, adott esetben legyen mire alapozni. Korábban kari tanács tagként, majd szenátusi tagként is tevékenykedtem. Voltam tanszékvezető, dékánhelyettes, a  Pannon Egyetem idejében két ciklusban a kar dékáni pozíciójára is érdemesnek találtak. Külön érdekesség, hogy –tudomásom szerint -egyetlen alkalommal készült erre felkérő díszoklevél, azóta is őrzöm. A Magyar Tudományos Akadémia Állattudományi Tudományos Bizottságának tagja vagyok immár több, mint 10 éve. A MATE megalakulásával, az intézményi struktúra változása után intézetigazgató-helyettes pozíciót töltök be. Úgy vélem, hogy mindezen szerepeket csak akkor tudom hitelesen alakítani, ha kellő szakmai tevékenység társul hozzájuk. Így például az Állattenyésztés és Takarmányozás folyóiratban nemrégiben megjelent a 100. magyar nyelvű közleményem a magyar tarka fajtáról, melyben társszerző voltam. Összesen több mint 400 publikációban vettem részt az évek során. Állattenyésztési témában nagyon ritka az egy szerzős cikk, csapatban dolgozunk az esetek legnagyobb hányadában. Számomra a tudományos pálya legfontosabb szegmense az oktatás, elsősorban oktatónak tartom magam, ez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy naprakész tudással rendelkezzek a témában, amit a következő generációnak igyekszem átadni.

Melyek azok a hazai és nemzetközi szakmai szervezetek, melyekben szerepet vállal a fajta képviseletében?
Európai színtéren az Európai Szimentáli Tenyésztők Szervezete az, ami összefogja az egyes országok tenyésztőit. Jó kapcsolatot ápolunk osztrák, bajor és cseh szervezetekkel. Nemrégiben egy Ausztriában rendezett kongresszuson és tenyészbika szemlén vettünk részt fiatal kollégákkal, akik közül többen küllemi bírálattal is foglalkoznak, így számukra ebből a szempontból is nagyon értékes volt a rendezvényen történő részvétel. Világszinten a Hegyitarka Tenyésztők Világszövetsége (WSFF) a legelismertebb szervezet, melynek tagja vagyunk, itt a világszövetség 9 tagú irányító testületének, az elnökségnek vagyok a tagja.

A kutatások jelen állása szerint egyre nagyobb biztonsággal tudunk genom alapján tenyészértéket becsülni tenyészállataink esetében. Mindezt DNS vizsgálatok elvégzésével, már a bikák jóval fiatalabb életkorában. A bikák minősítésére egy sok paraméterből  -tej, hús és fitnesz tulajdonságok- álló rendszert dolgoztak ki, melynek lényege, hogy külső jegyeken túl termelési és egészségügyi mutatók szempontjából is értékeli az állatot. Ezen tulajdonságok alapján kap egy index segítségével megállapított összpontszámot, mely a gyakorló gazdák számára is egyértelműen jelzi az állat tenyészértékét. Részletesen lebontva pedig a paraméterek alapján mindenki ki tudja választani a számára fontos értékeket a tenyésztés szempontjából. Napjainkban egyre nagyobb hangsúly kerül a bikák mellett a nőivarú egyedek tenyészértéke meghatározására is. Ez is egyre stabilabban kalkulálható, még inkább kiszámíthatóvá téve a tenyésztést. Ezeket a paramétereket Európa számos országában levett DNS mintákból analizálják egy cseh laboratóriumban, ennek alapján a bajor kollégák végzik el a tenyészérték becslését. Ma már éves kornál is fiatalabb bikák örökítőértéke is becsülhető ezzel a módszerrel, míg korábban erre 4-5 évet kellett várni.

Hogy érzi, át tudja adni szakmai szemléletmódját a jövő generációnak? Vannak olyan elkötelezett fiatal kutatók a látókörében, akik hasonló elkötelezettséggel viszonyulnak a fajtamegőrzés kérdéséhez?
Nagy öröm számomra, hogy a hazai tenyésztő egyesület ügyvezetője és alelnöke is tanítványom volt. Sok szakon oktatok, és így széles körben találkozom hallgatókkal. A tananyag mélysége és mennyisége szakonként eltérő, de arra mindenképpen alkalmas, hogy azokat a hallgatókat megtaláljuk, akik affinitást mutatnak az állattenyésztés iránt. Kovács Ákos PhD hallgatóm – a Tanüzem állattenyésztési főágazat-vezetője - pedig már a doktori értekezését írja a fent említett nőivarú tenyészérték-becslés témakörében. Asbóth Zoé PhD hallgatóm pedig a napokban debütál szemináriumi előadás tartásával. Van kivel tovább gondolkodni és kinek továbbadni a tapasztalatokat.

Magánemberként mi az, ami kikapcsolja? Mi segít fenntartani az egyensúlyt a szakma és a magánélet között? 
Szenvedélyem a horgászat. Fiatalabb koromban versenyszerűen is űztem, junior megyei bajnok címig jutottam, majd a Georgikon Horgászegyesület versenycsapatában és az egyesület vezetésében is szerepet vállaltam. Itt a Balaton partján ez egy kézenfekvő hobbi, lenyűgöző a természeti környezet és a halállomány. Mellesleg, a horgászat turisztikai jelentősége sem elhanyagolható. Szabadon választható tárgyként egyébként a hallgatók számára is elérhető a Sporthorgászat tantárgy. Az elméleti résszel kezdjük: szabályok, eszközök, halfajok megismerése, majd a jó idő elérkeztével bevesszük a Campus vízitelepét, és gyakorlatban is teszteljük mindazt, amit az elméleti órák alkalmával megtanultunk. Aki elég elszánt, a kurzus anyagának alkalmazásával leteheti az állami horgászvizsgát.