Mély fájdalommal búcsúzunk Dr. Lehota József professzor úrtól, aki életének 77. évében örökre itt hagyott bennünket. Távozásával nem csupán egy kiváló tudóst, elhivatott egyetemi oktatót és nemzetközileg elismert kutatót veszítettünk el, hanem egy olyan embert is, akinek személyisége, embersége és tudása generációk gondolkodását formálta, amely örökség elkísér bennünket egész életünkben.

Lehota József professzor egész életét a tudás szolgálatába állította. Több mint öt évtizedes egyetemi pályafutása során végig kísérte és alakította a magyar agrár-felsőoktatás fejlődését. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem, majd a Szent István Egyetem, végül a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem meghatározó oktatója, kutatója és professzora volt. Emellett a Debreceni Egyetemen is maradandó értéket teremtett.

Nevéhez fűződik a hazai agár- és élelmiszermarketing tudományterületének fejlesztése. Oktatói munkájával új szemléletet honosított meg, kutatásaival pedig hozzájárult ahhoz, hogy a marketing a mezőgazdasági és élelmiszer-gazdasági gondolkodás szerves részévé váljon. Iskolateremtő professzorként számtalan fiatal kutatót, doktoranduszt és egyetemi oktatót indított el pályáján. Tanítványai közül sokan ma már egyetemek vezető oktatói, kutatói, akik munkájukban tovább viszik mindazt, amit tőle tanultak.

Az előadóteremben mindig természetes tekintély övezte. Nemcsak rendkívüli tudása, hanem közvetlensége, embersége és a hallgatók iránti figyelme tette különlegessé. Számára az oktatás nem pusztán ismeretátadást jelentett, hanem értékek közvetítését is.

Kutatóként is maradandót alkotott. Több száz hazai és nemzetközi tudományos publikáció, könyv és könyvfejezet szerzője volt, tudományos munkásságát számos hazai és nemzetközi szakmai testületben végzett tevékenysége is gazdagította. Jelentős szerepet vállalt tudományos folyóiratok szerkesztésében, akadémiai bizottságok munkájában, valamint a magyar agrárközgazdasági és marketingkutatás fejlesztésében.

Kiemelkedő tudományos teljesítményét számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Munkásságát többek között Apáczai Csere János-díjjal, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, majd a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével jutalmazták. Ezek az elismerések azonban csupán jelképei annak a szakmai tekintélynek és megbecsülésnek, amelyet kollégái és tanítványai körében kivívott.

Mindeközben soha nem szakadt el gyökereitől. Mély szeretettel fordult szülőföldje felé, büszke volt származására, és fontosnak tartotta, hogy tudásával mindig visszaadjon annak a közösségnek, ahonnan elindult. Élete későbbi szakaszában egyre nagyobb figyelmet fordított a helytörténeti kutatásokra is, amelyek jól tükrözték múlt iránti tiszteletét és lokálpatriotizmusát.

Az egyetem közössége számára nemcsak professzor, hanem példakép volt és az is marad. Nyitottsága, bölcsessége, segítőkészsége és embersége miatt kollégái mindig számíthattak rá. Képes volt összekötni különböző generációkat, hidat építeni eltérő tudományterületek és szemléletek között.
Életének legfontosabb támasza ugyanakkor mindig a családja volt. Szerettei biztosították számára azt a hátteret, amelyre egész pályafutását építhette. Családja szeretete és támogatása végig kísérte tudományos és emberi útját, miközben ő maga is szerető férjként, édesapaként, nagyszülőként és családfőként igyekezett helytállni.

Dr. Lehota József életműve túlmutat publikációkon, kitüntetéseken és tudományos eredményeken. Legnagyobb öröksége azokban az emberekben él tovább, akiket tanított, inspirált és támogatott. Az általa létrehozott tudományos iskola, a felnevelt tanítványok és az általa képviselt értékek még hosszú időn át meghatározói lesznek a magyar agrár-felsőoktatásnak.

Emlékét tisztelettel és hálával őrizzük. Nyugodjon békében!