Kiválóan zártak a Campus kommunikációs csatornái

Teljes meglepetésként ért a díj elnyerése, mert semmiféle előzetes információ nem szivárgott ki az idei győztesről, tehát kiválóan zártak a Campus kommunikációs csatornái.  Számomra a díjat átvenni fantasztikus érzés volt, két ok miatt is. Egyfelől azért, mert ilyenkor maguk a hallgatók mondanak ítéletet az oktató tevékenységéről, másrészt jóleső érzés azon kiváló kollégák csoportjához tartozni, akik a korábbi években kapták meg a díjat.

Számonkérés esetén azt kell nézni, hogy a hallgató mennyi mindent sajátított el a tananyagból

Véleményem szerint egy jó oktatónak egyidejűleg több szempontnak is meg kell felelnie. Először is fel kell keltenie a hallgatók érdeklődését az adott tárgy iránt. Ha ez nincs meg, akkor bár a hallgató sikeres vizsgát tehet, ám gyorsan el fogja feledni a tanultakat. Másodszor lényeges bemutatni azt, hogy a tanult ismeretanyag hogyan jelenik meg a gyakorlati életben, és az elméleti irányultságú tárgyak esetében – mint amilyeneket én is tanítok – ez különösen fontos. S végül számonkérés esetén az oktatónak alapvetően azt érdemes szem előtt tartania, hogy a hallgató mennyi mindent sajátított el a tananyagból, s nem pedig azt, hogy hol vannak a hiányosságai.

Büszkeség, motiváció, visszajelzés

A díj egyfelől büszkeséggel tölt el, hiszen a korábbi évek győzteseit tekintve olyan oktatói közösségbe kerültem, akikről tudom, hogy a magas színvonalú és hallgatócentrikus oktatást mindennél fontosabbnak tartják, és szívüket-lelküket kiteszik a Campusunk sikeréért. Másfelől a hallgatói visszajelzések rendkívül fontosak, mert erőt és energiát sugároznak a jövő tekintetében, hogy az irány jó, érdemes tovább menni a megkezdett úton. 

Gyorstöltő a hétköznapokban?

A regenerálódást és feltöltődést számomra alapvetően a kertészkedés és a sport, azon belül pedig leginkább a futball biztosítja. Nézőként és résztvevőként is imádom a labdarúgást. Legjobban azt szeretem, ha együtt focizhatok a két fiammal (Norbi 27, Boti 14 éves). Leírhatatlan élmény apaként egy csapatban (kispályán) játszani a srácokkal. Ilyenkor megfeledkezek mindenről, csak a labda pattogása, a győzelem és a fiúk teljesítménye van a fejemben. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a fantasztikus élményt megadta nekem.  

szöveg: Dr. Dedák István, Nagy Réka

fotók: Bakos Tamás