Hogyan jött a külföldi nyelvtanulás lehetősége? Mi alapján választottad ki célországot és az intézményt? 

Egyszer, 2019-ben már vettem részt Erasmus-os képzésen Angliában, ami olyan nagy élmény volt, hogy biztos voltam benne, ha újból lehetőségem nyílik a pályázásra, meg fogom tenni. És így is történt. Mivel Anglia már nem EU-tag, oda nem mehettem vissza, viszont mivel szeretem a „British English”-t, Írországra, azon belül is Dublinra esett a választásom.

Pontosan hány napot töltöttél el Írországban és milyen képzésen vettél részt?

Összesen 10 napot voltam Írországban, ebből a hivatalos Erasmus program 5 napig, hétfőtől péntekig tartott, ennyi időt jártam iskolába. A maradék pár nappal vakáció gyanánt toldottam meg a kint tartózkodásomat. A Horner School által meghirdetett kurzus egy általános nyelvtanfolyam volt, ahol szerencsére a szakmámhoz kapcsolódó témákat is érintettünk. Volt szó például az álhírekről és a reklámokról is.

Hogy néztek ki a tanórák?

Egy 13 fős osztályba kerültem be, rendkívül színes társaságba – volt német, svájci, portugál, spanyol, francia, török, brazil, panamai és japán osztálytársam is. Nagyon tetszett, hogy kiemelt figyelmet kapott a kommunikáció és rengeteg feladatot kellett kis csoportokban megoldanunk.

Egyedül utaztál vagy kollégával, kollégákkal?

A baráti és ismerősi körből is sokakat megdöbbentett, hogy kizárólag egyedül voltam hajlandó kiutazni. És szerencsére a suliban sem találkoztam magyarral. Nekem ez azért volt fontos, mert szerintem úgy lehet a legjobban fejleszteni a nyelvtudást anyanyelvi környezetben, ha az embernek nincs lehetősége a kint töltött idő alatt senkihez magyarul beszélni. Ráadásul mivel családnál laktam, így reggeli és vacsora közben is használni kellett a nyelvet, amit nagyon élveztem.

Mesélj egy kicsit a kint töltött hétről. Hogyan tetszett az ország? Volt lehetőség akár iskolai szervezésben, akár egyénileg kirándulni? 

Nagyon jól éreztem magam, rengeteget mentem. Szerintem a kint töltött 10 nap alatt közel 100 km-t gyalogoltam le. Jártam például a Guinness gyárban, ahol 7 emeleten keresztül lehetett megismerni a sörgyártás folyamatát. Még úgy is nagyon érdekes volt, hogy egyáltalán nem fogyasztok alkoholt.

Jártam a Windmill Stúdióban is, ahol a teljesség igénye nélkül olyan ismert zenekarok és énekesek rögzítették a lemezeiket, mint Pink, a Metallica, Ed Sheeran, a Rolling Stones, a U2, a Spice Girls, Bruce Springsteen vagy Kylie Minogue. Természetesen nem maradhatott ki a programból a híres Temple Bar, a Grafton Street és a Trinity College sem.

Tapasztaltál bármilyen érdekes vagy meglepő dolgot?

Egy dolgot emelnék ki, amire nem számítottam. Annyira nem használnak az írek kézpénzt, hogy kisebb kihívásnak minősült egy 100 Euro-s bankjegy felváltása. És ez nemcsak kis üzletekben, nyitás után fél órával okozott problémát, hanem pl. szuvenír boltokban vagy kávézókban is. Több alkalommal futottam bele délután 3-kor abba, hogy hiába volt pénzem, nem tudtam fizetni vele, mert nem tudtak visszaadni.

Mi volt a kedvenc élményed? 

Két kedvenc programom volt. Az egyik a Phoenix Parkban tett látogatás, ahol közel 700 ha-os területen szabadon élnek dámszarvasok, akik annyira hozzászoktak az emberi jelenléthez, hogy meg lehet közelíteni őket. Kétszer is jártam ott, első alkalommal fél órát ücsörögtem egy 40 egyedből álló csorda társaságában.

A másik kedvencem a Howth félszigeten tett kirándulás volt, ahol túráztam egyet a tenger fölé magasodó sziklákon futó Cliff Walkon, ettem fish and chipset, a kikötőben pedig még fókákat is láttam.

Életre szóló élményekkel tértem haza és azt érzem, hogy a nyelvtudásom fejlesztése szempontjából is kihoztam a maximumot a kint töltött időből.

szöveg, fotók: Nagy Réka