Alkalmazkodási válság a Velencei-tónál: Egyetemünk docense a fenntartható tájhasználatra hívja fel a figyelmet

A Velencei-tó vízszintje ismét történelmi mélypont közelébe süllyedt. A probléma mögött azonban nem csupán a csapadékhiány, hanem a rugalmatlan tóhasználati modell áll. Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének docense a Másfélfok szakportálnon megjelent elemzésében világított rá arra, hogy a mesterséges vízpótlás önmagában nem nyújt hosszú távú megoldást a klímaváltozás korában.

A nyár eleji drasztikus vízszintcsökkenés komoly aggodalomra ad okot: az előrejelzések szerint az ősz elejére akár a 30 centiméteres kritikus vízállás is kialakulhat. Dr. Boromisza Zsombor kiemelte, hogy a Velencei-tó természeténél fogva egy rendkívül sekély, átlagosan mindössze másfél méter mély, változékony vízszintű állóvíz. Az alacsony vízállás ökológiai szempontból nem kizárólag veszteség, hiszen ilyenkor a mocsári növényzet terjedése és a természetes élőhelyek regenerációja közelebb hozza a tavat az eredeti vizesélőhelyi állapotához.

 
A merev partszabályozás csapdája
A jelenlegi válsághelyzet gyökere az elmúlt másfél évszázad vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztéseiben keresendő. Ezek a beruházások egy mesterségesen kiszámítható, állandó vízszintű üdülőtavat igyekeztek fenntartani, amely azonban teljesen szembemegy a táj természetes dinamikájával.

„Nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani a korábbi szerepkört” – mutat rá a MATE docense.

Hogyan alkalmazkodjunk? – A MATE szakértőjének javaslatai
A klímaváltozás hatásai miatt a korábban megszokott vízszint visszaállítása már nem tartható fenn fenntartható módon. A valódi megoldást a merev védekezés helyett az aktív táji alkalmazkodás jelenti, amely az alábbi lépésekre épül:

  • Vízmegtartás a vízgyűjtő területeken: A lehulló csapadékot elsősorban a talajban és a helyi mikrovízgyűjtőkben kell visszatartani.
  • A partvédőművek felülvizsgálata: A betonozott partfalak helyett a természetközeli, rugalmasabb parti élőhelyek helyreállítására van szükség.
  • Új turisztikai modell: Olyan rekreációs és turisztikai fejlesztéseket kell megvalósítani, amelyek képesek rugalmasan követni a tó természetes vízszintingadozásait.

Egyetemünk kutatóinak munkája és szakértelme közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a hazai tájhasználat és vízgazdálkodás felkészülhessen a klímaváltozás jelentette kihívásokra, megőrizve természeti értékeinket a jövő generációi számára.

A teljes szakmai elemzés elvasható a Másfélfok és a Telex felületén.

Fotó: Telex