A boldogság kulcsa

Napjainkban gyakori nézet, hogy ahhoz, hogy boldogulni tudjunk a hétköznapokban, kell, hogy legyenek céljaink, vágyaink és ezek megvalósításáért mindent meg kell tennünk. Sok esetben nem az okozza a nehézségeket az életünkben, hogy nem adunk bele mindent egy projekt megvalósításába, hanem az, hogy rossz irányba haladunk.

Hogy ez mit is jelent pontosan, Balczó András öttusázó olimpiai bajnok történetén keresztül érthettük meg. A sportolónak volt egy elképzelése, mely szerint az ő boldogságának a kulcsa egy világbajnoki cím. Ám az első vb megnyerése után elmaradt a várva várt boldogságérzés. Ugyanez történt a második és a harmadik cím megnyerését követően is. A baj tehát nem a munkába fektetett energia mennyiségével volt, hanem az iránnyal. Nem a megfelelő helyen kereste a boldogságot.

Amikor a csúcsra érve jövünk rá, hogy rossz hegyen állunk

Sok esetben annyira keményen dolgozunk a sikerért – akár éveken, évtizedeken keresztül –, hogy csak akkor vesszük észre, hogy rossz hegyen állunk, amikor felértünk a csúcsra (vagyis elértük a célunkat).

Az előadásra ellátogatók megismerkedhettek egy amerikai olajkútfúró mérnök történetével, aki 10 éven keresztül Afrikában élt és egy nagy cég megbízásából olajkutakat fúrt. Ahogy teltek az évek, elkezdte azt érezni, hogy hiába van meg mindene – mások által elismert munka, anyagi biztonság, szerető családi háttér –, mégis váltani akar. Tudta, hogy a kontinensen élők milliói nem jutnak akkor és olyan mennyiségben és minőségben ivóvízhez, amilyenhez szeretnének. A mérnök látta azt is, hogy amikor fúrják az olajkutakat, akkor rendszerint áthaladnak az ivóvízrétegen, ami a helyiek számára elérhetetlen mélységekben volt. Főhősünk végül feladta a munkáját és azóta több mint 4000 ivóvízkutat fúrt Afrikában olyan helyen, ahol korábban nem volt víz.

A szakirodalom szerint amíg olajfúró mérnökként élt, addig kívülről hitelesített életet élt, az ivóvízkutak fúrójaként viszont belülről hitelesített életre váltott.

Sok esetben kétségbe esnek a szakmájukban sikeres, magas beosztású szülők, amikor azt látják, hogy az ő értékrendjük szerint a gyerekeik elrontják az életüket, mert nem a nekik szánt pályát választják, hanem pl. szakmunkásként kezdenek el dolgozni. A gyerekek azért térnek le a szülők által elképzelt útról, hogy belülről hitelesített életet élhessenek.

Nem csak a fiatal és az egészséges az értékes!

Viktor Emil Frankl 4 évet töltött el koncentrációs táborokban. Ez alatt az idő alatt megfigyelte, hogy azok az emberek gyengültek le nagyon gyorsan és haltak meg a leghamarabb, akik azt gondolták, hogy az életüknek Auschwitz-ban nincs értelme. Frankl, a bécsi pszichiáter a pszichoterápia egy új irányát dolgozta ki, mely szerint az emberi életnek feltétel nélkül van értelme. Nemcsak akkor, amikor fiatalok, egészségesek és sikeresek vagyunk. Az ember tehát ne azt kérdezze magától, hogy van-e az életének értelme, hanem azt, hogy hogyan tudná azt megélni.

Amikor a lélek fáj

Egy megcsalt feleség történetén keresztül megtudhattuk azt is, hogy amikor az ember szociális fájdalmat él át, akkor az agyában a fizikai fájdalomért felelős terület aktív. Amikor pl. a szeretteink bántanak bennünket, ha igazságtalanul bánnak velünk, ha kiközösítenek, megaláznak vagy becsapnak minket vagy hűtlenek velünk, az tényleg fáj. És ugyanezt váltja ki a státuszvesztés is, amikor pl. a főorvos nyugdíjba megy és egyik napról a másikra elveszíti a pozícióját. Egyesek nem is képesek nyugdíjba menni, mert el akarják kerülni a fájdalmat.

Túl az énen

A legtöbb ember az élete közepéig azt gondolja, az a lényeg, hogy teljesüljenek az álmaik, vágyaik és azt akarják, hogy az élet adjon meg nekik mindent, amire vágynak. Aztán rájönnek, hogy a teljességet úgy is el lehet érni, hogy teljesen odaadják magukat valaminek.

Pál Feri az előadását Benedek Tibor történetével zárta, akitől egy riporter megkérdezte, hogy mi volt a magyar csapat titka, minek volt köszönhető, hogy 3 olimpiát is meg tudtak nyerni. A sportoló szerint míg a többi, hozzájuk hasonló tudásszinten lévő csapatot a nyerés és a siker motiválta, addig a magyar csapat tagjai egymásért is játszottak, mert szerették egymást mint emberek.

A vízilabdás szavaira pedig egy Ingmar Bergman filmben látható idézettel is ráerősített, mely szerint „Ha én nem élek magamért, ki él értem? Ha én csak magamért élek, minek élek?”

szöveg, fotók: Nagy Réka