Hosszú Zoltán először 19 évesen, 1996-ban egy hátizsákkal érkezett Indiába. Azóta nagyon sokszor és sokféle módon járt már az országban. Számos alkalommal tért már vissza zarándokként, ugyanis ő a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének egyházelnöke, kísért már delegációkat ebbe az óriási országba, vett részt üzleti tárgyalásokon és tartott vezetőknek tréningeket is. Képezte például Észak-Indiában a katolikus iskolák igazgatóit.

Kultúrsokk

Az első alkalommal Indiába érkezők általában a kultúrsokk szót szokták használni. A repülőről leszállva először a szagokkal találkozik az ember, majd az európaiak számára elképzelhetetlen mennyiségű ember látványával, útra kelve pedig a látszólag mindenféle szabály nélkül közlekedő, folyamatosan dudáló autók és motoros riksák sokkolják az utazókat.

Zoltán 1996-ban Kalkuttába érkezett. Az Angol birodalom ékkövének nevezett városban tapasztalt tömeg már akkor is megdöbbentette. Képzeljük el, mit érezhet az az utazó, aki ma, közel 30 évvel később érkezik meg ebbe a közel 16 millió lakosú városba…

Utazás

Indiában óriási távolságok vannak, de a közelség sem garancia arra, hogy az ember az itthon megszokott idő alatt tud eljutni egyik helyről a másikra. És ha már a közlekedésnél tartunk, nemcsak a Kresz szabályait kezelik a helyiek elég sajátosan, hanem a járművek használatát is. Azt, hogy hány személyes például egy autó, az szabja meg, hogy hány fő tudja magát belepréselni.

Zarándoklatok

Az ország szent helyeit felkereső zarándokokat rendszerint mezítláb sétálva láthatjuk. A céljuk ilyenkor az, hogy megtisztuljanak a bűneiktől.

A szent tavak és folyók mellett elhaladva minden alkalommal köszönetet mondanak, hogy ellátja őket vízzel és hogy megtisztítja a testüket. A templomokban az emberek minden alkalommal virágfüzéreket ajánlanak fel az oltárnál, bizonyos időszakokban pedig mécseseket gyújtanak.

Majmok, elefántok és tehenek

Indiában járva számos olyan állattal találkozhatunk szabadon, amik itthon nem megszokottak. A szent tehenekről talán már mindenki hallott, de a listára nyugodtan felkerülhetnek a majmok, a pávák és a vadmalacok is.

Dél-Indiában például egy őserdei (embereket gyógyító) ayurvédikus klinikán vadon élő elefántokat itatnak több helyen, akik a nyári hőségben rendszeresen látogatják az itatókat.

A majmokkal pedig érdemes vigyázni, mert előszeretettel lopják el az emberek fejéről a szemüveget. Hosszú Zoltán elmondta, érdemes banánt vinni magunkkal cserekereskedelem céljából, így ugyanis tudunk „üzletelni” az enyveskezű majmokkal.

Rangoli

Rangolinak hívják az indiai porművészetet. A szertartás első lépéseként reggel illatos vízzel felmossák a házak előtti tereket, majd fehér porral körvonalakat rajzolnak a földre, amiket színes porral feltöltenek. Ezt a hagyományt nem csak a magánházaknál ápolják. A Zoltán által meglátogatott ayurvédikus klinikán például minden nap egy hölgy készített ilyen porrajzokat. Emellett a betegek születési időpontja alapján naponta különböző időpontokban mutatnak be mindenkiért áldozatot.

A gyógyításban előszeretettel alkalmaznak gyógynövényeket is. Van például az országban olyan botanikus kert, ahol 1200-féle gyógynövényt termesztenek gyógyászati célokra. Emellett rendszeresen együttműködnek farmerekkel, akik néhány féle gyógynövény nagy mennyiségben történő termesztésére kapnak megbízást.

A gyógyítás tehát Indiában a hit, a tudás és a természettel való együttműködés hármasán alapul. Hiszik, az orvosoknak sokat kell tanulniuk ahhoz, hogy minden esetben a megfelelő terápiát alkalmazzák, de Isten nélkül ők sem tudnának segíteni.

szöveg, fotók: Nagy Réka