A CERN megalapítására az első javaslatot Louis de Broglie Nobel-díjas francia fizikus tette meg, még az 1940-es évek második felében, amikor a második világháború után Európa romokban állt. De Broglie professzor elképzelése egy olyan alapvető kérdéseket nyíltan, szabadon vizsgáló kutatóközpont létrehozása volt, amelynek a beruházásai, forrásainak igénye meghaladja azt a szintet, amit egy-egy állam külön-külön finanszírozni tudna. A tudományos összefogásnak köszönhetően viszont az egyéni országok teljesítőképességét meghaladó eredményeket lehetne elérni.

A kezdeményezést felkarolta és tovább fejlesztette Isidor Isaac Rabi, a New York-i Columbia Egyetem Nobel-díjas amerikai fizikus professzora, aki még az Osztrák-Magyar Monarchiában, Galíciában született: ma már több ország is büszke lehet rá. Rabi professzor 1950-ben formálisan javasolta az UNESCO-nak, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének regionális kutatási központok létrehozását és működésük támogatását. Célul tűzte ki a nemzetközi tudományos együttműködés erősítését, mivel a tudomány nehéz, sokszor évtizedekig, egyes esetekben évszázadokig vagy akár évezredekig megoldhatatlan, ám az országhatároktól független törvényeit békés és nyílt, nemzetközi együttműködésben lehet a leghatékonyabban feltárni. Így a tudományos kihívások megoldásán, nemzetközi együttműködések keretében, gyakran több generáción keresztül dolgozhatnak a kutatók egy-egy felfedezés eléréséért.

A CERN-t végül 1954. szeptember 29-én 11 ország alapította meg. Jelenleg 25 teljes jogú tagországa van, Horvátország csatlakozási folyamata előrehaladott állapotú, 8 ország társult tag, öt nemzetközi szervezet megfigyelőként vesz részt a munkában. A CERN név hivatalos magyar fordítása: Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a kutatások témája alapján, értelemszerűen pedig akár Európai Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetnek is fordítható a CERN betűszó.

Csörgő Tamás előadásban végig kísérhettük, hogyan jutott el a laboratórium az első CERN-i részecskegyorsító, a néhány méter átmérőjű, teherautóra rakható szinkrociklotron (SC) 1957-es megépítésétől a jelen állapotig, a világ legnagyobb energiájú részecskegyorsítójának, a 27 km kerületű Nagy Hadron-Ütköztetőnek (LHC) a működtetéséig. Volt szó még többek között a keresztező tárológyűrűkről, a szuper protonszinkrotronról és a LEP-ről is.

Érdekességként elhangzott, hogy már a CERN első gyorsítójának (SC) elektronikájának kifejlesztésében is részt vett egy magyar fizikus-mérnök, a jászsági származású Tálas Sándor.

A technológiai fejlődés mellett kiemelkedő kutatási eredményekbe is bepillantást nyerhettünk, olyan fogalmakkal ismerkedhettünk meg, mint a kvark-gluon plazma és a közel tökéletes kvarkfolyadék, a részecskefizika standard modellje, vagy az LHC-nál először megfigyelt Higgs-bozon.

A CERN-ben számos projekt megvalósításán dolgoznak magyarok, köztük többen a MATE Műszaki Intézet Femtoszkópia Laboratóriumának tagjai is: Csörgő Tamás kutatóprofesszor, a Laboratórium vezetője Novák Tamás egyetemi docens, tanszékvezető, Kasza Gábor PhD, tudományos segédmunkatárs, Lökös Sándor PhD, tudományos munkatárs, Nemes Frigyes János PhD, tudományos munkatárs, Szanyi István doktorjelölt, tudományos segédmunkatárs és a Femtoszkópia Laboratórium nemzetközi együttműködéseinek tagjai. Elmondhatjuk, hogy Budapest és Debrecen után Magyarországon Gyöngyös a harmadik magyar város, melynek kutatóit a CERN-ben is számon tartják.

Csörgő Tamás hangsúlyozta, már a CERN megalapításakor, 1957-ben eldöntötték, hogy a CERN csak nyíltan és szabadon végezhető, alapvető kutatásokkal foglalkozik, célja új ismeretek feltárása, az anyag alapvető építőköveinek és ezek kölcsönhatásainak a vizsgálata. Már ekkor eldöntötték azt is, hogy kutatásainak mentesnek kell lennie bármiféle katonai célú munkától. Ezt a CERN a mai napig tartja, mint ahogy ipari célú kutatásokban sem vesznek részt közvetlenül, amennyiben a kutatások célja a közvetlen haszonszerzés lenne. A CERN-ben kizárólag olyan nyílt kutatási témákkal foglalkoznak, melyeknél az eredmény közkinccsé válik.

A CERN-ben és a hozzá hasonló többi nemzetközi részecske- és magfizikai kutatóintézetben folyó alapkutatások eredményei sokféleképpen szűrődhetnek majd be a mindennapi életünkbe, valahogy úgy, mint például az internet és a világháló, melyet a CERN fizikusai találtak fel, azért, hogy rendet tehessenek az adatok tengerében. Ma már az időjárásjelentést, a menetrendeket, az érdemjegyeket és a híreket is ennek a világhálónak a segítségével olvashatjuk, megjelenése alapvetően változtatta meg a 21. században mindannyiunk életét.

Hogy a mai részecske- és magfizikai kutatások hogyan kerülhetnek majd be mindennapi életünkbe, azt ma még szinte lehetetlen pontosan előre megjósolni. Két dolog azonban szinte bizonyosan megállapítható. Egyrészt igen valószínű, hogy a hatásuk a világhálóhoz hasonlóan óriási és váratlan lehet. Másrészt az is szinte teljesen biztos, hogy aki nem vesz részt ezekben az alapvető kutatásokban, az szinte menthetetlenül lemarad.

Az előadás prezentációja ITT érhető el.

szöveg: Csörgő Tamás, Nagy Réka

fotók: Nagy Réka