Hírek

Ančić-Valkai Ágnes 15 éves korában kapott először meghívást a felnőtt válogatottba, így számára "a normális kisdiák élet onnantól kezdve egy nagyon komoly élsportolói életté alakult át". Mindeközben az iskolában úgy kellett megfelelnie, hogy sohasem volt magántanuló, a felnőtt válogatott budapesti edzéshelyszíne és a kecskeméti nyolcosztályos gimnázium között pedig rendszeresen utaznia kellett. Mint meséli, iskolájában ugyan úttörőnek számított ez a fajta életmód, tanárai szerencsére mégis támogatták és elfogadták, hogy más az időbeosztása.

Bernek-Mutina Ágnes érettségi után került fel Budapestre, egyetemre és ezzel egyidőben egy új sportegyesületbe is. „Mindenki nagyon támogató volt, hogy én az úszás mellett egyetemre is járok. Nyilván levelező tagozaton és egyéni tanrendben tanultam, de nagyon hálás vagyok az edzőimnek, hogy fontosnak tartották ezt, sőt az edzőtáborokban a közös tanulást is elvárták. Ez a példa nekem nagyon pozitív a mai napig, és most, hogy én is szakosztályvezető vagyok és gyerekekkel foglalkozom, azt gondolom, hogy ezt tovább is kell adni.”

​​​​​​Mint Kiss Gergely felidézte, ő már hétéves korában sejtette, hogy vízilabdázó lesz, kilenc évesen pedig már meccseket játszott. „Bár nem tudtam, hogy van ilyen kifejezés, a kettős életpályamodell végig bennem volt, minket ugyanis arra tanítottak, hogy a vízilabdából nem lehet megélni és a tanulás fontos. Épp ezért én Budapest egyik legjobb iskolájába mentem angol tagozatra, ott viszont a tanárok egyfolytában kérdezgették, mikor döntöm már el, hogy az egyetem és az angol tagozat vagy a sport” – emlékszik vissza.

Tizenhat évesen azonban éppen akkortájt hívták meg a felnőtt válogatottba és szerette volna mindkettőt csinálni. „Azért mentem oda, hogy ne csak a sport legyen perspektíva az életemben, hanem legyen B terv is, és aztán azért is mentem a "nagyon könnyű" jogi egyetemre, mert ahhoz nem kell sokat tanulni. De valóban: a vízilabdában a tanulást annyira komolyan vették, hogy mindig bekérték a bizonyítványokat, és aki nem volt jó tanuló, az büntetésből nem játszhatott a következő meccsen vagy nem jöhetett edzésre. Ezt a tradíciót szakosztályvezetőként most én is mindenképpen végig viszem” – meséli mosolyogva.

A három vizes csillag teljes beszélgetéséből kitűnik, hogy a sportot és az egyetemi tanulmányokat egyaránt támogató kettős életpályamodell rendkívüli fontosságú. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen mindez adott, sőt az intézmény kiemelt ösztöndíjjal és egyéni tanrend biztosításával is segíti az élsportolókat, így az ide jelentkező fiatalok kedvenc sportágukban és tanulmányaikban egyaránt kiteljesedhetnek.

A MATE-n tehát nem szükséges választani az egyetem és az élsport között. Ezt bizonyítja Gyurta Gergely világ- és Európa-bajnoki bronzérmes úszó története is, aki már harmadik diplomájáért dolgozik a MATE-n.