Hírek

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Genetikai és Biotechnológia Intézet munkatársai Dr. Kolics Balázs és Kolics-Horváth Éva, a keszthelyi Georgikon Campuson az első hazai észlelés (2023. augusztus) óta folytatnak kutatás-fejlesztési tevékenységet a BME munkatársaival együttműködésben az ázsiai sárgalábú lódarázs (Vespa velutina nighrithorax) elleni védekezés területén. A MATE fontosnak tartja az invazív faj elleni védekezésben a tudományos adatokra alapozott megközelítést, valamint az elmúlt időszakban történt kutatási előrelépésekről történő tájékoztatást. A MATE keszthelyi kutatói a témában szorosan együttműködnek nemzetközi partnerekkel. Gyakorlati alkalmazáshoz, külföldi mintára fészekkereső platformokkal felszerelt, méhész önkéntesekből álló kereső csoportokat hoztak létre az egyetem együttműködő szervezetén (MKE) keresztül Somogy és Zala vármegyékben.

A védekezés szükségessége és az ázsiai lódarázs kártétele

Nem kérdés, hogy védekezésre akkor is szükség lesz, ha a darázs már visszafordíthatatlanul elterjedt. Így van ez azokban a nyugat-európai országokban, ahol a faj megtelepedése akár évtizedes múltra tekint vissza és a darázspopuláció korábban elérte már a kártétel ingerküszöbét. A kutatók célja, hogy a nagyvolumenű védekezés szükségességét minél későbbre tolják el, ezáltal a költségek kisebbek lehetnek és később fognak jelentkezni. Nyugat-európai tapasztalatok és tudományos közlemények alapján az ázsiai lódarázs közvetlen kártétele ökológiai és mezőgazdasági szempontból bír jelentőséggel, utóbbi vonatkozásában leginkább a méhészeti, szőlészeti és gyümölcstermesztő ágazatot érinti.

A lakossági észlelések relevanciája

Az ökológiai és mezőgazdasági kártétel mellett azonban a legtöbb észlelés és bejelentés a lakosság részéről érkezik. Ennek logikus, biológiai oka van: tavaszi (ún. primer) fészkeit jellemzően ember által épített létesítményekben helyezi el. A kolóniák többsége azonban – a hazai lódarazsakkal ellentétben – a nyár folyamán átköltözik ezekből a fészkekből a legfeljebb 200 méter távolságban épített másodlagos, úgynevezett szekunder fészkekbe. Ezek jellemző lelőhelye többnyire olyan élőhely, ahol az épített környezet, víz és táplálékforrás (pl. méhészet) hármasa együttesen megtalálható.

Az invazív lódarázs megfékezésének esélyei

Az ázsiai lódarázs szekunder fészkeit – amelyek több száz leendő királynőt is kibocsátanak az ősz folyamán – rendkívül nehéz időben megtalálni. Ennek oka, hogy ezek többnyire magas fákon, a lombkorona takarásában találhatók. Hagyományos módszerekkel – mint például a darázs repülési irányának, vagy a csalétekhez történő visszatérési sebességének mérésével – meghatározni, időigényes munka. 

Ez különösen az elterjedés korai időszakára igaz, amikor még kevés a megtalálandó fészek, pedig pont ekkor lehetne lassítani nagyobb eséllyel a terjedést egy-egy észlelt gócpontban (ahogy jelenleg teszik ezt például Angliában és Hamburgban). Sajnos amikor a fészekkeresési munka már könnyebbé válik – a sok követhető darázsnak köszönhetően – már több fészket kell időben megtalálni, így a terjedés lassítására is kisebb az esély a nagyszámú királynő kibocsátása miatt. Amennyiben a fészkek megkeresése nem jelentene szűk keresztmetszetet, javulnának az esélyek a védekezés korai időszakában. Az érintett ágazatok számára nagy segítséget jelentene a kártételi küszöb alá szorítás az adott évben. 

A fészkek hatékony megkeresésében a rádiótelemetria jelenthet megoldást. A rádiótelemetriás rendszer kulcseleme egy darázsra rögzíthető jeladó, melynek segítségével a darázs elvezeti a kutatókat a fészekhez. Magát a jeladót egy iránymérő vevő segítségével követik nyomon. Bár az alapelv nem új, azonban az ázsiai lódarázs fészkek megkeresésére optimalizált technika csak 2018 óta létezik, mivel egy 0,2 g-nál kisebb tömegű és relatív nagy hatótávolságú jeladó elkészítése és alkalmazása számos technikai kihívást rejt magában. A jelenleg beszerezhető adók használhatóak, ugyanakkor sok esetben hatótávolság, jelerősség, frekvencia stabilitási problémákkal terheltek, és a beszerzésük is meglehetősen költséges. 

A BME-MATE együttműködésben Wohlfart Richárd és dr. Miklós Ákos (telemetry.hu) által 2024-ben fejlesztett jeladók műszaki mutatói jelentős előnyt mutatnak az eddigi jeladókhoz képest a labori és terepi mérésekben egyaránt. Az adók elkészítése során az innováció szempontjai az újbóli felhasználás, a nagy hatótávolság, és a kis tömeg voltak. A jobb paraméterek mellett árban is versenyképes lehet az új technológia. 

Társadalmi szerepvállalás 

Egyetemünk célja elsősorban a kutatás-fejlesztés, ám a társadalmi szerepvállalást tekintve hangsúlyos, a mielőbbi gyakorlati felhasználás is A 2023-as első hazai észleléskor és fészekkereséskor sikerrel alkalmazott rádiótelemetriás platformot a MATE partner egyesülete, a Magyar Krajnai Egyesület tovább bővítette az angol Asian Hornet Action Teamek mintájára. Két önkéntes keresőcsoport létesült Zala és Somogy megyében, valamint a tavaly érintett vármegyében is vannak fészekkeresési tapasztalattal rendelkező kollégáink. A keresőcsoportok közvetlen értesítése a velutina.hu információs és monitoring felület által közvetlenül lehetséges. A felületen továbbá bárki számára lehetséges ázsiai lódarázs észlelés bejelentése. Jelenleg összesen már négy független fészekkereső eszközpark áll rendelkezésre Magyarországon. Mivel ez a probléma nem áll meg az országhatárnál, így Ausztria burgenlandi tartományában, valamint Szlovákiában is igyekeznek a szakértők segítséget nyújtani az ilyen platformok felépítésében és a technika használatában, továbbá a szlovák kollégák fészekirtási tapasztalataikkal is segítik a magyar szakértőket.    

 

Fotók forrása: Dr. Kolics Balázs