Hírek

Napjainkban drámaian növekszik az idegenhonos fajok száma az egész világon, így Közép-Európában, ezen belül Magyarországon is. A rendkívül fokozott globalizáció következtében – az elmúlt évtizedek közlekedési, kereskedelmi, áruszállítási gyakorlata miatt – számos ilyen faj került hozzánk messzi tájakról. Gyors szaporodásukkal és terjedésükkel gyakran kiszorítják az őshonos fajokat.

A legfajgazdagabb osztály a rovaroké, amelynek képviselői az egész földet meghódították. A rovarok közül is a poloskák (Heteroptera) csoportjából ismert a legtöbb inváziós faj. Az ágyi poloska (Cimex lactarius) például az évszázadok alatt minden országba eljutott, és az ember fő külső élősködőjévé vált szerte a világon. Közel 50 éve jelent meg hazánkban a platánfákat szívogató platán-csipkéspoloska (Corythucha ciliata), amelyet a platán levelein, illetve a platánfák kérge alatt bárki megtalálhat.

Az elmúlt 30 évben kiugróan felgyorsult az inváziós poloskák terjedése. 2000-ben jelent meg Magyarországon a világszerte komoly növénykártevőnek számító zöld vándorpoloska (Nezara viridula), amely idehaza is jelentős problémákat okoz a gyümölcsösökben és zöldségeskertekben – legfőképpen a paradicsomon. 2004 óta megállíthatatlanul terjed itthon a nyugati levéllábú-poloska (Leptoglossus occidentalis), amely a tujákat és a fenyőket pusztítja, és igen gyakran repül be épületekbe is.

Az egyik legújabb és egyben legveszedelmesebb jövevény az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys), amely 2013-as első hazai észlelése óta akadálytalanul terjed. Megjelenése és bűze zavarja az embereket, táplálkozása során megszúrja és élvezhetetlenné teszi a gyümölcsöket és a zöldségeket. Gyakran a zöld vándorpoloskával együtt, óriási egyedszámban jelenik meg. Itthon 2019 és 2020 őszén tapasztalhattunk igen komoly, a lakosságot bosszantó „poloskarajzásokat”, és 2021-ben is tömegesen jelentek meg ezek a kártevők. Az említetteken túl közel 20 egyéb idegenhonos poloskafaj van jelen az országban, előfordulásuk közvetlenül vagy közvetetten összefügg a modern emberi civilizációval.

Az ÖK és a MATE munkatársai az ázsiai márványospoloska összetett szemeinek spektrális érzékenységét vizsgálták elektroretinográfiával, továbbá azt kutatták, hogy melyek azok a spektrális tartományok, amelyek jobban, és melyek azok, amelyek kevésbé vonzóak e címerespoloskák számára.

„Mérési eredményeink arra utalnak, hogy az ázsiai márványospoloska fotoreceptor-készletét alapvetően kétféle, egy zöld- és egy ultraibolya-érzékeny receptortípus alkotja" – mondta Egri Ádám, a közelmúltban megjelent tanulmány első szerzője.

Egy ilyen fotoreceptor-készlet már lehetővé tesz némi színlátást, ami jó eséllyel segíthet a poloskáknak a zöldségek és gyümölcsök vizuális úton történő megtalálásában. A színlátás egyébként kifejezetten elterjedt a rovarvilágban, például a méhek, bizonyos szentjánosbogarak, szenderek mind rendelkeznek e képességgel.

A vizsgálatok során arra is fény derült, hogy miként függ az ázsiai márványospoloska fényhez való vonzódása a fény hullámhosszától. Közismert, hogy ezek a rovarok vonzódnak a fényhez, hiszen főleg ősszel, amikor a telelőhelyre készülő egyedek rejtekhelyet keresnek, alkonyatkor előszeretettel repülnek be olyan lakások és házak ablakain, ahol már égnek a lámpák.

„Kísérleteinkből kiderült, hogy ezek a poloskák annál nagyobb vonzalmat éreznek a fény iránt, minél kisebb a fény hullámhossza" – összegezte a kutatás eredményét Mészáros Ádám PhD-hallgató.

Köznyelven úgy fogalmazhatunk, hogy az emberi szem számára pirosas, sárgás fényeket a legkevésbé, míg a kék és ultraibolya fényeket a leginkább kedvelik e rovarok, vagyis a rövidebb hullámhosszakban gazdag hideg fehér fényű lámpák vonzóbbak a poloskák számára, mint a meleg fehér fényűek, amelyekben inkább a spektrum hosszabb hullámhosszú komponensei dominálnak. Otthonunkban érdemes tehát inkább meleg fényű lámpákat használni, ha csökkenteni szeretnénk a poloskák és egyúttal más rovarok által okozott kellemetlenségeket.

 

Forrás: ELKH/ÖK