1965-ben a Botanikus Kert legmélyebben fekvő részén készült el a tó. Az eredetileg náddal és gyékénnyel benőtt mocsarat 1,5 m mélységig, az első vízzáró rétegig kikotorva 3000 m² területű nyílt víztükör keletkezett. A tóba természetes élőhelyükről begyűjtött növények kerültek: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), tündérfátyol (Nymphoides peltata), sulyom (Trapa natans), rucaöröm (Salvinia natans). Az aszályos időjárás, a természetes feltöltődés és a talajvízszint süllyedése miatt a tó 2000–2001 években kiszáradt. Újra benőtte a nád (Phragmites australis), a széles- és a keskenylevelű gyékény (Typha latifolia, T. angustifolia) és a különböző sás (Carex) és szittyó (Juncus) fajok. A nyílt víztükör eltűnt, de a békák, gőték, a mocsári teknősök és számos madárfaj mégis élőhelyet talál itt. A tóparton kialakított pihenőhely is kedvelt a látogatók körében. A zsombékos — eredeti társulásmaradvány — növényei a rekettyefűz (Salix cinerea), a fehér fűz (Salix alba), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), a tőzegpáfrány (Lastrea thelypteris), a csatornában a békaliliom (Hottonia palustris). Telepített növényfajok: a tiszaparti margitvirág (Leucanthemella serotina), a kányabangita (Viburnum opulus), a fehér és a vörös acsalapu (Petasites albus, P. hybridus), a közönséges és a molyhos nyír (Betula pendula, B. pubescens), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a szomorú füzek (Salix alba cv. tristis).