A Soroksári Botanikus Kert legértékesebb és egyben legsérülékenyebb élőhelye a rezervátum terület, amely egy töredékekben fennmaradt, meszes talajú kiszáradó láprét, a Duna–Tisza közére jellemző eredeti növénytársulás (Succiso–Molinietum). A közel 12 ha nagyságú terület természetes állapotában őrzi ritka és védett növényfajok nagy egyedszámú populációit. A nedves, kisebb-nagyobb vízlevezető árkokkal szabdalt területről az első florisztikai felvételezések során derült ki, hogy igazi kincseket rejt. A több évtizedes kutatómunka, a megfelelő időben végzett kaszálás, az inváziós gyom-növények visszaszorítása, a talajvíz megtartására tett kísérletek eredményeként, a terület a mai napig természetközeli állapotban megmaradt.

  A láprét az év különböző időszakában mindig más-más arcát mutatja — legszebb talán május végén–június elején. Ilyenkor virágzik a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a réti boglárka (Ranunculus acris) és a gyíkhagyma (Allium angulosum). Páratlan élmény a szibériai nőszirom (Iris sibirica) több ezres állományának virágzása. A láprét különlegességei az orchideák, melyeknek több faja is él a területen. Legkorábban, nyár elején nyílik a vitéz kosbor (Orchis militaris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), majd a mocsári kosbor (Anacamptis palustris) és a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea).

A rét és az erdő határán két további gyakori orchideafaj, a fehér és a kardos madársisak (Cephalanthera damasonium, C. longifolia) él. A nyári hónapokban a virágzó füvek, a rezgőfű (Briza media), a selyemperje (Holcus lanatus), a réti perje (Poa pratensis) és a sédbúza (Deschampsia caespitosa) uralják a terepet. Szép színfolt a réti kardvirág (Gladiolus imbricatus), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a réti margaréta (Leucanthemum vulgare) virágzása. A nyár végi kaszálás után szeptemberben ébred újra a rét: tömegesen virágzik az őszi kikerics (Colchicum autumnale), az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), a csatornák szélén az ördögharaptafű (Succisa pratensis) és a magyar perje (Molinia hungarica). Sajnos egyre több helyen gyomosítanak az amerikai eredetű magaskórós fajok, mint például az arany-vesszők (Solidago gigantea, S. canadensis), és az amerikai őszirózsák (Aster novae-angliae, A. novi-belgii). A csatornákban a különböző sás (Carex) és szittyó (Juncus) fajok, és a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) jelzik a viszonylag magas talajvízszintet.

A rekettyefűz bokrok (Salix cinerea), a kutyabenge (Frangula alnus), a néhány nagyobb méretű kocsányos tölgy (Quercus robur), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a nyírfák (Betula pendula) teszik teljessé az Alföldre jellemző képet. A rét gazdag állatvilágáról a tarka lepkék sokasága, az időnként, a csatornákban megcsobbanó mocsári teknős (Emys orbicularis) és a fejünk felett hangosan vijjogó egerészölyvek (Buteo buteo) tanúskodnak.

 A láprét csak szakmai vezetővel és a kijelölt tanösvényeken látogatható. Egyes fokozottan védett részei, a növény- és állatvilág védelme érdekében, egyáltalán nem látogathatók.