Utolsó frissítés: 2023 február 01.

A Soroksári Botanikus Kert egyik legjellegzetesebb területe, melynek megtekintését május–június hónapban érkező látogatóinknak feltétlenül javasoljuk. A növényzet itt részben eredeti társulás maradvány, részben pedig egy napjainkban is tartó rekonstrukciós munka eredménye. A Botanikus Kert alapítása előtti években itt az erdészek, mint minden magasabban fekvő homokhátra, akácot telepítettek, amely majdnem teljesen kipusztította a tájra jellemző csenkeszes–homokpusztagyep társulást.

 A száraz, sovány homoktalajon a gyenge növekedésű akácerdő 1974. évi tarvágása után kezdődött az újratelepítési munka. Először a jellemző fák és cserjék kerültek a helyükre: a közönséges boróka (Juniperus communis), a kocsányos tölgy (Quercus robur), a homoktövis (Hippophaë rhamnoides), a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a rezgő nyár (Populus tremula).

A fásszárúak mellett eredeti élőhelyeken begyűjtött, jellemző lágyszárú évelő fajok telepítése is megkezdődött: homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), homoki cickafark (Achillea ochroleuca), buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), közönséges csikófark (Ephedra distachya), kései szegfű (Dianthus serotinus), magyar szegfű (Dianthus pontederae) és homoki nőszirom (Iris arenaria). Az akác (Robinia pseudo-acacia) visszaszorítása után, eleinte nehezen, de fokozatosan visszatelepültek és elszaporodtak az eredetileg is itt élő jellemző homoki növények.

Ma már tömeges és tájképileg meghatározó a buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata), a mezei üröm (Artemisia campestris), az erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica), a hegyi len (Linum austriacum), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a homoki keserűfű (Polygonum arenarium), a fényes sás (Carex liparicarpos) és a keskenylevelű sás (Carex stenophylla). A nyílt futóhomok területeken virágzik a vadrozs (Secale sylvestre), a fedélrozsnok (Bromus tectorum), a homoki útifű (Plantago arenaria), a királydinnye (Tribulus terrestris) és az egyik legjellemzőbb az aprócska tavaszi ködvirág (Erophila verna). A látvány önmagáért beszél, különösen, ha összehasonlítjuk a kerítés mellett meghagyott kis akácossal.