Utolsó frissítés: 2023 április 26.

A sziklakerti gyűjtemény nem a hagyományos értelemben vett „sziklakert”, hanem a közép-hegységeinkre jellemző karsztbokorerdők, sziklagyepek és lejtősztyepprétek növényfajait gyűjti egybe, kiegészítve a kertépítészeti gyakorlatban leggyakrabban használt idegenhonos fajokkal.

A hely kiválasztásában szerepet játszott az itt áthaladó magas feszültségű elektromos vezeték, ami miatt nem ültethetők magasra növő fák erre a területre. A tereprendezés az itt húzódó domb átvágásával kezdődött; ekkor kerültek napvilágra a bronzkori leletek. A vásárolt mészkő, illetve az andezit kövek kertépítők tervei alapján, hallgatói gyakorlatokon kerültek a helyükre. A növények eredeti termőhelyekről származnak. Kora tavasszal nyílik a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és nagy foltokban a törpe nőszirom (Iris pumila).

Az erdővel érintkező részeken mecseki pünkösdirózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica), nagy-ezerjófű (Dictamnus albus), tarka nőszirom (Iris variegata) és mezei zsálya (Salvia pratensis) virít. A sziklakert őszi dísze az égőpirosra színeződő cserszömörce (Cotinus coggygria). A sziklakert több száz növénye közül néhány jellemző faj: virágos kőris (Fraxinus ornus), keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia), törpemandula (Prunus tenella), csillag őszirózsa (Aster amellus), pirosló gólyaorr (Geranium sanguineum) és a lila ökörfarkkóró (Verbascum phœniceum).