Az eredeti erdészeti telepítések —  szürke nyár (Populus × canescens), feketefenyő (Pinus nigra), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), magas kőris (Fraxinus excelsior) — fokozatos ritkításával, azok védelmébe telepítettük a fiatal, erdészeti faiskolákból vásárolt facsemetéket: bükköt (Fagus sylvatica), gyertyánt (Carpinus betulus), vénic szilt (Ulmus laevis), erdei fenyőt (Pinus sylvestris), közönséges lucfenyőt (Picea abies), vörösfenyőt (Larix decidua), korai- és a hegyi juhart (Acer platanoides, A. pseudoplatanus). A gyepszint fajai: saspáfrány (Pteridium aquilinum), olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), szagos müge (Galium odoratum), fodros gólyaorr (Geranium phaeum), hóvirág (Galanthus nivalis), pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), erdélyi májvirág (Hepatica transsylvanica), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), erdei tündérfürt (Aruncus sylvester). A cserjék közül megtalálható itt a havasalji rózsa (Rosa pendulina), a bérci ribiszke (Ribes alpinum), a jósika orgona (Syringa josikaea). Az erdőszélen a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) alkot összefüggő szőnyeget. A terület egy részén megmaradt az akácos, mely alá kísérletképpen különböző honos évelőket telepítettünk. A bozótosokban sok madár fészkel, a fekete harkály (Dryocopus martius) egy hatalmas szürkenyár törzsébe vájt odúban költ.

A lucok alatt kialakított Madárles és itató lehetőséget nyújt a madarak zavartalan megfigyelésére.