Budai Arborétum

​​​​​​​
 

20–25 méter magasra növő, hosszúkás vagy szélesen elterebélyesedő ko­ro­ná­jú fa, idős korban a földig hajló ágakkal. Vesszői a napos oldalon pirosasak, levelei viszonylag kicsik, sö­tét­zöldek, fonákuk az érzugokban barnásvörös szakállas, egyébként kopasz. Erős illa­tú virágai június második felében nyílnak, a legjobb hársmézet adják. Termése 4–6 mm-es, többnyire sima héjú tok.

Hazája Európa. Hazánkban főleg a domb- és hegyvidéki erdőkben a cseres–ko­csány­ta­lan és gyertyános–tölgyesek övében fordul elő. Viszonylag lassú nö­ve­ke­dé­sű. Elég jól tűri a szárazságot és az árnyékot, a városi klímára azonban igen ér­zé­keny: szennye­zett levegőben a gubacsatka tömegesen megtámadja.

Arborétumunk egyik büszkesége a Fenyves tisztás szélén, a kerti tó közelében álló hatalmas, idős példány, melynek egyedülálló szépségét földig hajló ágai adják, melyek a koronát karakteressé teszik.