Budai Arbortéum

Syringa josikaea J. JACQ. ex Rchb.

Utolsó frissítés: 2022 február 23.

Syringa josikaea J. JACQ. ex Rchb. - Jósika-orgona, erdélyi orgona, magyar orgona

​​​​​​​
 

 

 

A Keleti-Kárpátokban és Galíciában honos, igen dús, felfelé törő ágrendszerű reliktumfaj. A cserje magassága 3-4 m. Alakköre igen tág, rokonai a Himalájában élnek. Eredeti termőhelyén napos, sziklás-köves hegyoldalakon, lejtőkön, párás völgyekben, nyirkos talajon fordul elő. Széles-tojásdad levelei 6-12 cm hosszúak, 4-6 cm szélesek, élük pillás. A levél színe sötétzöld, a fonáki oldal kékes- vagy zöldesfehéres, az ereken gyéren szőrözött. Ősszel a levelek igen sokáig fent maradnak a bokron. Virágzata május végén-június elején, 1-2 héttel a közönséges orgona (Syringa vulgaris) fajtáit követően nyílik, egyetlen csúcsrügyből az idei hajtások végén fejlődik ki. A keskeny, sötétlila bugák 10-20 cm hosszúak, szerényebb díszítő hatásúak, illatuk gyenge. Toktermése hegyes, 1 cm hosszú. Először Kitaibel Pál fedezte fel Máramarosban, és S. prunifolia néven gyűjtötte be, de nem írta le a fajt. Az 1820-as években báró Jósikáné Csáky Róza találta meg újra, ő kérte a bécsi egyetemtől a növény meghatározását. Itt a beküldő nevét adták az újonnan leírt fajnak. Kertekbe 1830 óta telepítik.